Elméleti háttér

A 7/2006 (V.24.) TNM rendelet 6. § értelmében 2017. december 31. után használatba vételre kerülő
-    új épületnek – 6. § (2) c),
-    meglévő épület bővítéssel létesített vagy energiamegtakarítási célú felújítással érintett szerkezetének– 6. § (5) a),
-    meglévő épület jelentős felújítása vagy olyan bővítése esetén, ahol a bővítés mértéke meghaladja a bővítendő épület hasznos alapterületének 100%-át, az épületnek – 6. § (6)
teljesítenie kell – többek között – a rendelet 5. melléklet I. 1. táblázatában szereplő, fentiekben kiemelt U-értékeket. (Költségoptimalizált követelményszint, I. A határoló- és nyílászáró szerkezetek hőátbocsátási tényezőire vonatkozó követelmények, 1. táblázat: A hőátbocsátási tényező követelményértékei)

Az ablak, ajtó U-értékszámítása az alábbi képlettel végzendő el.

Ahol:

• U_w: Ablak (számított) hőátbocsátási tényezője [W/m²K]
• A_g: Látszó üvegfelület [m²]
• U_g: Üvegezés hőátbocsátási tényezője [W/m²K]
• A_f: Keretfelület [m²]
• U_f: Keret hőátbocsátási tényezője [W/m²K]
• l_g: Üvegperem ossza [m]
• Ψ_g: Üvegezés távtartójának hosszmenti hőhídtényezője [W/mK]

A számított végeredmény a rendelet értelmében nem lehet nagyobb 1,15-nél (ablakok), vagy 1,45-nél (bejárati ajtók). (Az épület tervezője szigorúbb határértéket is meghatározhat!)

A végeredmény tehát függ a kiválasztott komponensek (keretprofil, üveg) hőátbocsátási tényezőitől, ill. hosszmenti hőhídtényezőjétől (távtartó), és az ablak méretétől és osztottságától függően a geometriai viszonyoktól (részfelületek: keretprofil, üveg, ill. távtartó hossza!!!).