A távtartó mentén óhatatlanul hőhíd keletkezik, mivel itt
- nincs gáztöltés (argon, esetleg kripton),
- anyagösszeférhetetlenségi okokból a Low-E bevonat eltávolításra kerül,
- a két üvegtábla között a távtartó vezeti a hőt.
A hőhíd hatás miatt az üvegezés peremének belső felülete lesz a leghidegebb az ablak belső felületén. Ezért, ha a belső klimatikus viszonyok (magas relatív páratartalom) párakicsapódáshoz vezetnek, a pára először az üveg peremén jelenik meg. Jellemzően az alsó üvegél mentén, mivel a meleg levegő felfelé áramlik, így az ablak alsó élénél hidegebb a levegő.
Hagyományosan a távtartó alumíniumból készül(t). Az alumínium jó hővezető (forró teában hagyott alumínium kiskanál nyele gyorsabban felforrósodik, mint egy acél kiskanál), ami ebben az esetben kifejezetten előnytelen. Ebben áll a „meleg perem” jelentősége.
A meleg perem olyan távtartók gyűjtő neve, melyek anyaghasználatuk és keresztmetszeti kialakításuk révén jelentősen rosszabb hővezetők, hőhídhatásuk mérsékeltebb, a párakicsapódás megjelenésének veszélye alkalmazásukkal csökken.
Ezt a képességet az ablakon keresztüli hőveszteség számításánál a hosszmenti hőhídtényező által veszik figyelembe.

keplet

Ahol:


A hosszmenti hőhídtényező azt a hőveszteséget fejezi ki, mely a távtartó 1 méterén át távozik egységnyi idő alatt, egységnyi hőmérsékletkülönbség hatására. Jele Ψg, mértékegysége W/mK.
Mivel veszteségről van szó, az alacsonyabb érték a kedvezőbb. A képletből látszik, hogy a távtartón keresztüli hőveszteség szempontjából nem csak a rosszul megválasztott (alumínium) távtartó kedvezőtlen, hanem a távtartó hosszának növelése is előnytelen. Ez utóbbit elkerülhetjük, ha indokolatlanul nem tagoljuk kis felületünkre ablakunkat, hiszen az osztások mentén üvegél, tehát hőhidat jelentő távtartó fut.